Delfines kalandra fel!

Delfines kalandra fel!!! ????

Ma este Murat doktor bácsi eljött hozzánk a hotelbe. Eddig csak telefonon vagy e-mailben beszélgettünk; az első személyes találkozásunk ma volt. Igazából még kedvesebb mint gondoltuk, Botival azonnal megtalálta a közös hangot (mondjuk Botival nem is nehéz 😉 ). Reggeli után küldi értünk az autót és indulunk a delfinekhez az első terápiás foglalkozásra.
Nagyon izgatottan várjuk a holnapot! Képes beszámolóval délután jelentkezem.
????

Day 1.
Első? terápiás foglalkozás.
Korán ébredtünk, mindhárman nagyon vártuk már ezt a napot. Reggeli után, a doki bácsi jött értünk és indultunk a delfinközpontba.
A terapeuta aki Botival foglalkozik már várt minket és rövid ismerkedés után egyutt, oda mentünk a delfinekhez. Megbeszéltük, hogy ha Botinak az segít, én is bemehetek a medencébe. (Amúgy ezt a terápia felépítése miatt nem szokták engedélyezni. És végül nem is mentem be, mert Boti szuper bátor volt!)
3 delfin úszkált a medencében: Big Ada, Small Ada és West. Az állatok érdeklődése irányunkba legalább akkora volt, mint a mienk. Boti először csak a medence szélén, láblógatva figyelte őket, sőt Big Adának a szájába még kis jutalomhalacskát is tett. Ami elsőre egy nagyon bátor dolog ám! Képzeljétek csak el! Először van testközelben a Delfinekkel és egy kis természetes távolságtartáson kívül, semmi félsz nincs benne! Hatalmas dolog!!!
Aztán elérkezett a pillanat, amikor a terapeuta úgy találta beviszi Botit a vízbe. Kicsit ugyan meglepődött, de aztán teljesen lekötötte a figyelmét az állatok közeledése, viselkedésük figyelemmel kísérése. “Énekeltek” neki, finoman odabújtak hozzá, hagyták, hogy Boti a saját ritmusában érintse meg őket, ott és ahogyan ő azt szeretné. Nagyon meghitt pillanatok voltak ezek, amiket szavakkal leírni nem tudok, de talán érzitek mire gondolok! 

For my english followers:

First day of ? therapy.

We woke up early in the morning, as we were waiting for a long time for this day to come. After breakfast, the doctor came for us and then we headed straight down to dolphin centre.
The therapist, who treats Botond was already waiting for us, and after a short greeting we went to see the dolphins together for the first time.
We discussed, that if it helps Botond I could go in to the pool together with him to meet the dolphins. (Although due to the structure of the therapy, normally this is forbidden, but after all it went fine and He didn’t need me, my little boy was super brave!)
There were 3 dolphins in the pool: Big Ada, Small Ada and West. The animals interest was quite big towards us, such as our attention to them .
At first, my little boy was only observing the dolphins, putting his legs into the water, from the side of the pool. He even put some little treats into Ada’s mouth, in a form of a fish, which is quite the achievement, just imagine!
This is the first time he met the dolphins face-to-face, and apart from a little natural distance keeping, he was doing just fine! Such a great thing to witness!!
Then a short while later, came the moment when the therapist decided he would bring my little hero inside the pool. At first he was very surprised, but later he committed his attention to the dolphin’s behaviour.
They greeted Botond by “singing” to him, then they snuggled up to him very gently, letting him getting used to their presence on his own pace.
This whole experience was a very touching thing for me, I can’t even describe it with words, but I’m guessing you know what I mean!

Day 2.
A mai foglalkozás igazán különleges volt! Miután nehány percig a parton ülve üdvözöltük a delfineket, nem csak Boti és a terapeuta, hanem a férjem is bement a vízbe.
Mindhárom delfin különös óvatossággal, lassan, Boti nyugodtságát figyelembe véve közelítettek hozzá. Kicsi Ada ismét hosszasan és többször énekelt neki. Boti ez alkalommal nem hagyta szó nélkül és a maga nyelvén beszélt hozzájuk. A terapeuta biztatta, dicsérte ezért, ami természetesen nagyon tetszett a kisfiamnak és amitől persze még hangosabban énekelt Ő is.
Annyira sikerült felkelteni az érdeklődését a delfinek iránt, hogy le sem vette róluk a szemét. Valamelyik delfin mindig csinált valami érdekeset körülötte vagy éppen vele, igy a figyelme nemhogy lankadt volna, inkább még jobban belemerült. Kicsi Ada például a víz alatt énekelt, ilyenkor buborékok jöttek fel a vízből, amin persze jót kacagott Boti.
West először trükkösen a lábai alá úszott és felemelte azokat, majd addig ügyeskedett amíg a feneke alatt feltolta és igy Botond a víz tetejére került. 😀
A terapeuta, (akit ha lehetne haza vinnék mert olyan pozitív kisugárzása van, hogy a jelenlétében eszméletlen nyugalom jár át!) azt mondta, Boti elég felkészült ahhoz, hogy holnap a delfinbe kapaszkodva ússzon.
Nos, izgatottan várjuk! 😉
???

Day 3.
Csodanap ???

Day 4.
A mai ? terápiás foglalkozás délután volt; délelőtt ezért a doki bácsi sofőrje elvitt minket az Antalya Aquarium-ba, ami egy nagyon szuper, mozgássérült barát hely, különleges tengeri halakkal, cápákkal.
Finom ebéd és délutáni pihenés után, frissen indultunk a delfin központba. Kicsi Ada, amint érezte Boti jelenlétét a medencénél, már úszott is oda és üdvözölte őt. A férjemmel pont azt beszéltük, hogy szinte érezni lehet a vibrálást kettejük közt. (Tiszta Avatar 😉 )
Ma már szinte nehány perc is elég volt ahhoz, hogy Boti a vízbe kerüljön. Eddig ugyanis mindig lassan, a medence szélén csücsülve játszott velük, utána vitte csak be a terapeuta, de most látszott rajta, hogy szeretne már bemenni.
Ilyenkor a delfinek mindig finoman bújnak hozzá, de ma érezték Botin a határozottságot és kicsit merészebbek voltak ők is. Egyszerre hárman puszilták, oda bújva énekeltek neki.
Tudjátok, vannak pillanatok, sőt percek a terápia alatt, amikor megállni tűnik az idő, amikor tiszta csend tölti be a helyet és amikor érezni lehet a boldogságot!